|
 Iskolánk csengőhangja az év madarának, a széncinegének az éneke.
Ki ne ismerné ezt a színes kis madarunkat, amelyről annyi gyerekdalunk és versünk szól, a legismertebb talán Móra Ferenc „A cinege cipője” című verse.
A széncinegével találkozhatunk falvakban, városokban és kint a természetben az év minden hónapjában.
A tavasz egyik hírnökének is nevezett madarunk „nyitnikék” éneke sem ismeretlen senki számára.
A széncinegét a magyar nyelvi területeken népies neveken hívják még „nyitnikék”-nek, és „széncinké”-nek is. Rovarevő életmódját tekintve fontos kiemelni a hasznossá- gát. Herman Ottó így írt róla a „Madarak hasznáról és káráról” című könyvében:
„Hasznosságban és elevenségben ez a cinegék vezére. Nyugtalan, dolgos, hangos és mindig jókedvű; hajnaltól napestig folyton munkálkodó. Megragad az ágacska legvégén fejjel lefelé , és vizsgálja a koronarügyet, vajon nem rontja-e valami gonosz nyű vagy bogár? Megtapad még a falon is, csak egy kicsit ripacsos legyen; búvja az odvakat, zúgokat, ahova csak fér, és mindenütt üldözi a rovarságot; mintha sohasem tudna jóllakni, folyton keres és folyton eszik. Nem sokat törődik az emberrel, bátran bejön az eresz alá, néha rászáll még a verőcére is; az ablakdeszkára kerülve benéz a szobába. Ez a bátorsága, mely egy kicsikét szemtelen, könnyen dönti veszedelembe, no meg határtalan kíváncsisága is.
Egy kis faggyúcska miatt azonnal rajtaveszt a bodzakalitkán vagy a fogósan felállított tökön. De ugyanennek a tulajdonságnak köszöni nagy népszerűségét is. Az ő szavát érti a magyarság leginkább. Ő hirdeti a szőlőnyitást Borsodban, mondván tavaszkor: "Nyitni kék, nyitni kék, nyitni kék"! Minden védelmet érdemlő, szép és jó madárka.”
Rendszerezés:
A széncinege a gerincesek törzsébe, a madarak osztályába, a verébalkatúak rendjébe, és a cinegealkatúak családjába tartozik.
Testfelépítése:
A madár csőre körüli tollazat, a feje teteje és a torokfoltja fekete színű. Az arcfoltja fehér színű. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, amely a hímeknél a lábak között kiszélesedik. A hátuk zöldes színű, a szárnyuk és a farktolluk sötétebb. A szárnyaikon fehér sáv fut végig.
Életmódja:
A széncinegének jellegzetes hegyes rovarevő csőre van, azonban táplálkozásmódja szerint mindenevő . Étlapján főleg rovarok szerepelnek.
Télen főképp az olajos magvakat fogyasztja. Ebben a hideg évszakban gyakran kóborol.
Szaporodása:
Tavasszal a tojó szűk nyílású odút, vagy ehhez hasonló helyet (például városon mesterséges fészekodút vagy leveles ládát) keres. A mélyedésben igen puha, kényelmes fészket hoz létre gyökerekből, fűszálakból és mohából, amit szőrszálakból készített bélés tesz teljessé. Fészkét énekelve védi a betolakodókkal szemben. Általában 8-14 tojást rak. Évente általában kétszer költ, tavasszal és nyáron.
A 6-13 fióka kb. két hét költést követően kel ki, amelyben a tojón kívül a hím is részt vesz. A fiókák fészeklakók. Az utódokat a pár mindkét tagja eteti, elsősorban hernyókkal. A kis cinegék 20-22 nap után repülnek ki a fészekből.
Előfordulása:
Hazánkban mindenütt előfordul; a Dél-Dunántúlon és az Északi-középhegységben találkozhatunk vele a leggyakrabban, az Alföld délkeleti részén pedig a legritkábban. Becslések szerint Magyarországon körülbelül egymillió fészkelése van évente.
Állandó madarunk, segíthetünk neki télen madáretető (kenyér hozzáadása annak élesztőanyag tartalma miatt tilos), tavasszal pedig odú kihelyezésével.
Védettsége:
Magyarországon védettséget élvez, eszmei értéke 10.000 forint.
|
